Tegnap délután meghallgattam a Friderikusz podcast legutóbbi adását, Náray Tamással.
A videó több szempontból is megérintett, azzal együtt, hogy nem gondoltam soha, hogy mennyi közös dolog áll a döntéseink mögött.
Az országban általános negatív mentalitás a tehetséges embereket szinte állandóan elüldözi az országból. A sikerek ünneplése helyett inkább irigység jellemző, talán ez egy általános magyar betegség, amelyet egy ideig tolerálnak az emberek, majd az intelligensebbek továbbállnak. Hol egy céggel, hol egy országgal távolabb.
Én a sikeres embereket úgy definiálom, hogy bármikor képesek nulláról újrakezdeni mindent. Lehet évtizedeken keresztül építettek fel egy imázst magukról, de ezt egy határozott döntéssel nullázzák, és újrakezdenek. Akár teljesen más szakmában.
Tamás is ezt számtalan pontban igazolta, ahogy több alkalommal is újrakezdte pályafutását számára teljesen idegen területeken, legyen az irodalom, vagy festészet.
A tehetség utat tör magának, és nem hagyja magát betörni. Valahol én is ezt éreztem előző munkahelyemen, ahol egy idő után teljesen eltört bennem valami. Ezek olyan dolgok amit nem lehet megjavítani.
Az idő mindig igazolja a döntéseket, azzal együtt hogy Magyarországon ez már nem csak egy vállalati probléma, hanem országos.
Ha hozzáteszem a Sándor által közölt statisztikai adatot, évente 25.000 ember hagyja el az országot. Csak az Egyesült Államokban már 1.4 millió magyar él. Ez jóval több annál, hogy csak a szerencsepróba miatt utaztak volna ki.
Tamás több fontos dolgot megfogalmazott amivel teljes mértékben egyet értek:
Annak ellenére, hogy az országos szinthez képest jelentős mértékű adót fizetek be, másodlagos állampolgárként kezelnek!
Az értelmes embereke realizálják, hogy nem lehet változtatni azon a mértékű korrupcióra berendezkedett státuszon ami jelenleg az országot jellemzi. Az egyetlen lépés ami reális alternatíva marad, az hogy máshova fizetjük az adót ezentúl.
Az otthon maradóknál három kategória marad, az egyik a belső körön belüli réteg, aki jól jár minden körülmény között, mert kiszolgálja a rendszert. A második aki ostoba, és a populista kommunikációnak behódol (sajnos ez egyre inkább a többség), és az értelmes kissebség aki látja, hogy ez nem jó, de nem képes kilépni a rendszerből anyagi vagy nyelvi korlátok miatt.
A rossz hír, hogy pontosan a tudatosan felépített folyamat miatt, egy katasztrófa kell bekövetkezzen, hogy a tömeg felébredjen az eléjük vetített alternatív valóságból, viszont ott már nagyságrendekkel nehezebb lesz helyreállítani az okozott károkat.
Vegyük csak példaként a legutóbbi állami intézkedést az állampapírok előnyhöz juttatása kapcsán!
Az állam az adóssága növelése által, a probléma elodázásával pénzhez jut. Ő jól jár, mert nettó jelenértéken sokkal nagyobb értékhez jut, mint azok akik a kamatot visszakapják. Ők valószínűsíthetőleg még a kamatokkal együtt is kevesebb értékhez jutnak majd, mint amit most befektettek. Ne feledjük el, a pénznyomtatás lehetőségét. Ezt az állam bármikor megteheti ha pénzre van szüksége, viszont az áltag állampolgárok fogják megtapasztalni milyen az, ha még a mostaninál is nagyobb inflációt kapnak a nyakukba (példa lehet Törökország és Argentína..)
Ezzel együtt a legfontosabb tanulság nem ez, hanem a záró gondolata Tamásnak. Mivel Magyarországon születtem, magyar az elsődleges nyelv amit beszélek, mindig is magyar maradok, viszont mivel nem ott élek, nem oda fizetek adót, már nem az én szerepem, hogy beleszóljak mi történik.
Úgy gondolom ezzel egy fejezet zárul le az én életemben is, azzal hogy másfél évvel ezelőtt megvásároltam a "csak oda" jegyemet egy másik országba.